Egy ideje kitöröltem a blogbejegyzéseimet, de most szükségem van arra hogy megint írjak. Ma összevesztem az egyik legjobb barátnőmmel és nem tudom mihez kezdjek. Állít egy olyan dolgot amiről tudom, hogy nincs igaza, nem csak én gondolom így. A legszomorúbb az egészben, hogy azt mondja én nem keresem őt, hanem elvárom tőle h mindig ő keressen de ez nem igaz. Ma azt mondta nekem hogy ő nem fog nekem könyörögni hgy legyek vele. Gyakorlatilag elküldött melegebb éghajlatra és még finoman fogalmaztam. Mondtam neki, hogy mielőtt ilyeneket ír gondolja át hogy ki volt mellete amikor szakított a barátjával, ki volt az aki mindig próbált segíteni a bajban és mindig számíthatott rá erre pedig annyit írt h csá. Nem tudom h ez a barátság helyrehozható e még, attól tartok nem. És ez nagyon elszomorít, tényleg nagyon fontos volt nekem. Most is sírok miatta, az ember nehezen enged el egy ilyen barátnőt. De ő elküldött...
"Ahhoz,
hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis
milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul,
hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek
múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! ... A legtöbb
ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre.
Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz
évvel ezelőtt dobálták meg őket. "
Sokszor én is így vagyok ezzel, egy sértésen amit talán nem is kellene magamra vennem, túl sokáig rágódom. A legnagyobb hibám, hogy érdekel mit gondolnak mások, pedig nem kellene! Tessék, itt egy újabb dolog amin változtatnom kell, nem lesz egyszerű, de TALÁN menni fog.
Egyébként ma lebetegedtem , hagy ne részletezzem hogy mik a tünetek, és ez még jobban lelomboz, beteg vagyok ezért csak a rossz dolgokra gondolok, arra hogy hogyan bántottak meg, esetleg sértettek meg egy két gonosz szóval. Engem könnyen meg lehet sérteni, sajnos minden magamra veszek. És sokszor el is hiszem, hogy ha más azt mondja, akkor az úgy is van.Hát ez nem jó.
Depressziósnak lenni kimondott szavak miatt, amit olyan emberektől kapsz akik még csak nem is a barátaid? Butaság ugye? Én mégis ezt teszem nap mint nap.:/
"Mindenki életében van egy különleges ember.
Akit mindennél jobban szerettél, és bármit megadtál volna, aztán elmúlt.
Elmúlt a varázs, minden. Most egy emlék számodra, akit
hol szeretsz, hol hiányolsz, hol pedig látni sem akarod. Aki nem jár
minden percben a fejedben, de azért minden nap gondolsz rá, akarod és
gyűlölöd egyben, mindig eljátszol a gondolattal, mi lenne ha.. Aztán
elhessegeted, hiszen ez már a múlt. Mindenki életében van egy lehetetlen
szerelem."
Időközben rájöttem, hogy kicsit másképp kellene látnom a világot, egyszóval át kellene értékelnem a dolgokat. A körülöttem lévő eseményekben a jót kellene látnom és nem pedig a rosszat, sokszor még ha egy jó dolog történik velem akkor is találok benne valami nem jót. :| De ma talán ez a dolog kezdett változni, rájöttem hogy értékelnem kell azt ami megvan. És vannak barátaim akikre számíthatok és szeretnék és van egy teljes családom is. Különben is ki akar valentinnapozni amikor van erre a "jeles" napra nutellája?:D Azt hiszem -de ha így is van nagyon az elején járok- elkezdtem pozitívan gondolkozni! Tök jó;) De ettől eltekintve ez az egész Valentin napi felhajtás egy elképesztően nagy hülyeség! Az embereknek nem csak ezen az egy napon kellene szeretniük egymást, ajándékozásnak se látom értelmét, ha szeretsz valakit bármikor adhatsz neki ajándékot. Ma egészen jól telt a napom, és folyamatosan csökkenek az álombasírós éjszakáim is.
